megszakít
megszakít tárgyas ige
1. <Történést, tevékenységet> félbeszakít (1–2). Megszakítja a levelezést, iskolai tanulmányait, a tárgyalásokat. Útját több ízben megszakította. [Görgey] szerette volna megszakítani a jelenetet, de se a lába nem mozdult, se a nyelve. (Mikszáth Kálmán) A beszélgetésünket dübörgés szakítja meg. (Gárdonyi Géza) || a. <Viszonyt, állapotot, folyamatot> véglegesen v. átmenetileg megszüntet. Megszakítja a barátságot; megszakít minden köteléket; megszakítja a munkaviszonyt, a terhességet, a diplomáciai viszonyt. Fényes október délelőtt. A kis vasútállomás tele virággal, mozgalommal… A parádés vonat berobog, … – hirtelen, hármas éljenek… harsanása, megszakítva a nagy tömeg fojtott csendjét. (Kaffka Margit) [A fiákeres] megszakította velem az ismeretséget. (Móricz Zsigmond) || b. (villamosság) Megszakítja az áramkört v. az áramot: az áramkörbe vmely nagy ellenállású közeget iktat, és ezáltal megakadályozza az elektromos részecskéknek az áramkörben való áramlását. Az áramszaggató szabályos időközökben megszakítja az áramkört.
2. (népies) Megszakítja magát (a munkában v. a munkával): agyondolgozza magát. A kis karai ember… időnek előtte megszakítja magát a munkával. (Móricz Zsigmond) Mikor legelőször hallotta tőle! a feleségétől! azt a szót, hogy „bizony nem szakítom meg magamat érted”, nem akart hinni a fülének. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, népies) Megszakítja a lovát: <erős igénybevétellel> megrokkantja, tönkreteszi a lovát.
