megtanul
megtanul tárgyas ige
1. <Vmely ismeretet, készséget> tanulás útján teljesen v. a kívánt mértékben elsajátít, magáévá tesz. Megtanul vmely mesterséget, nyelvet; megtanul magyarul; megtanul autót vezetni; jól megtanulta a leckét: (átvitt értelemben is, gúnyos) hibátlanul elmondta azt, amit gondolkodás v. meggyőződés nélkül átvett másoktól, amit mások a szájába rágtak (s eszerint viselkedett). Tudott fuvolázni, és titokban megtanult néhány valcert a fuvolán. (Krúdy Gyula) Nagyon szerettem volna megtanulni mindent, amit az emberek csak tudnak. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Vmely (erkölcsi) magatartást> felvesz, megszokik, rászokik vmire. A betegágyon megtanult tűrni és remélni. Türelem, te a birkák s a Szamarak dicső erénye, Téged tanuljalak meg? (Petőfi Sándor) S hiába: a vakság már nem magyar, | …és a magyar észnek Meg kell tanulni a mi ütemünk S nem magyar sors az ábrándos enyészet. (Ady Endre)
3. Tapasztalatok alapján megszerzi a készséget vmire, ill. rájön vmire. Megtanult különbséget tenni jó és rossz között. Megtanulta, hogy nem okos dolog fejjel menni a falnak. || a. (ritka) Megtud (le) vmit. Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. (Petőfi Sándor)
megtanulás; megtanulgat; megtanulható; megtanuló; megtanult; megtanultat.
