megveszteget
megveszteget tárgyas ige
1. (rosszalló) Meg nem engedett, törvénybe, erkölcsbe ütköző módon, rendsz. anyagi juttatások fejében, a maga érdekeinek v. vmely általa képviselt közösség érdekeinek a szolgálatába állít, befolyásol vkit. Megvesztegeti a bírót, a portást. Senkitől sem hagyja magát megvesztegetni. Megvesztegettük a jó porkolábot, S ő megnyitotta várad kapuját. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, ritka) Kellemes, vonzó hatásával megváltoztatja vkinek eddigi véleményét, magatartását, teljesen megnyeri őt magának. A… szőke, hízelkedő fiú… Zsoltot már gyakran megvesztegette bizalmas testvéri modorával. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) Megront, leront, megfertőz. Fel puha ágyadból gyermek, nehogy | megvesztegessen udvarunk szele. (Katona József) Megvesztegeti nyelvünket a mostanában felkapott „lesz” segédige által képzett szenvedő: „A tanácsban el lett határozva”… (Arany János) Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng, Árúm jóságát kell megvesztegetnem. (Madách Imre)
megvesztegetés; megvesztegetett; megvesztegethető.
