mendegél
mendegél [ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (főleg a megy igével együtt)
Lassan, kényelmesen megy. Csöndesen mendegél. Megy, mendegél az úton hazafelé. Mentem – mendegéltem – vagy mit is beszélek? | Gyors fakóm vitt hátán, mint igaz hogy élek. (Garay János) Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt. (Petőfi Sándor) Amint visszafelé méne, mendegéle, Egy helyütt a zsombék csak lesüpped véle. (Arany János)
Igekötős igék: elmendegél; végigmendegél.
mendegélés; mendegélő.
