menekedik
menekedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë], (csak jelentő mód jelenben:) menekszik (régies, választékos)
Menekül. A falu törvénye vastörvény. A falu törvénye alól menekedni nem lehet. (Móricz Zsigmond) Esztelen álmokba menekszel… (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Megmenekül. Vad előttük vérbe fekszik, őz vagy szarvas nem menekszik. (Arany János)
Igekötős igék: elmenekedik; kimenekedik; megmenekedik.
menekedés; menekedő.
