mennyei
mennyei [ë-e v. e-e] melléknév (-en) [e], -bb
1. (vallásügy) <Vallási hiedelem szerint> a mennyben (1) levő, lakó <személy>. Mennyei angyalok.
2. (vallásügy) <Vallási felfogás szerint> mennyből (19 eredő, származó <dolog>. Mennyei áldás; mennyei eledel ¬; mennyei kenyér, manna, sugallat. Ha mennyei mannával etetnők, se lenne különb a kinézése. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, túlzó) Legnagyobb fokú, csodálatos, rendkívüli <dolog>. Mennyei boldogság, élvezet, öröm. || a. (átvitt értelemben, túlzó) Csodálatosan szép, gyönyörű. Mennyei zene. Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? | Bülbül [= fülemüle] szavu rózsák két mennyei bokra? (Arany János) || b. (átvitt értelemben, tréfás, túlzó) Rendkívüli élvezetet nyújtó, felséges (2) <anyagi dolog>. Mennyei ebéd. Hosszú kacskaringós szárú nargiléből szítták a mennyei dohányfüstöt. (Jókai Mór)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Égi (1). Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. (Arany János) Égen és földön mosolygott a rend. | A nap hajnalban mindig megjelent, | mennyei munkás, hős, nagyrabecsült, | barát, aki velem kelt és feküdt. (Szabó Lőrinc)
5. (régies) A mennyei birodalom: a császári Kína. A mennyei birodalmat elválasztja a nagy kőfal a góbi pusztától. (Jókai Mór)
