mérhetetlen
mérhetetlen [e-e-e] melléknév és határozószó, (ritka, irodalmi nyelvben) mérhetlen
I. melléknév -ül
1. (ritka) Olyan, amit nem lehet megmérni. [Dante.] Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen | Éggel, amely benne tükrödzik alattam! (Arany János) Szomoru csillag, …Akárhova mégysz a mérhetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen!… (Vajda János)
2. (választékos, túlzó) Igen nagyarányú, nagyon nagy. Mérhetetlen fájdalom, kár, szerencse, távolság, vagyon; mérhetetlenül: nagyon; mérhetetlenül sokat beszél. A mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. (Tóth Árpád) Az alföldi kiskirályok… mérhetetlen földeken uralkodtak. (Móricz Zsigmond) A finom agár mérhetetlenül élvezte… a helyet. A póráza feszült, …kíváncsian megállt szimatolni. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (választékos) Nagyon. Mérhetetlen hosszú idő telt el.
mérhetetlenség.
