messzelátó
messzelátó melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan, aki, ami nagyon messzire lát. || a. (régies) Olyan <pont, hely>, ahonnan messze el lehet látni. Vonata fel sátort messzelátó dombra. (Arany János) Az erdőnek volt egy „messzelátó” pontja. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <személy, szem>, aki, amely csak a tőle távolabb levő tárgyakat látja tisztán, élesen. Hunyorgatott messzelátó szemével. Kezében [az újság]… legutolsó számát szorongatta, távol a szemétől, egész térdénél, mert erősen messzelátó volt. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Messzelátás (2) miatt használatos <eszköz>. Messzelátó szemüveg.
3. (átvitt értelemben, ritka) A következményeket előre látó, élesen látó <személy, ill. ilyen képessége v. megnyilvánulása>. Messzelátó bölcsesség, lélek. Valami messzelátó gondolat járt Henrik lelkében. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Nagyarányú, nagy távlatú. Messzelátó tervei vannak. Álmaim a nagyságról, messzelátó terveim por és hamu. (Jókai Mór)
II. főnév
1. Messzelátó (I. 2) személy. A messzelátóknak szemüveget rendel az orvos.
2. Távcső, látcső. Messzelátóval kémlelte a vidéket.
messzelátós.
