mész [1]
mész [1] főnév meszet [e-e], mesze [e-e] (többes számban nem haszn.)
Mészkőből égetett fehér színű anyag; vízzel keverve az építő- és a vegyi iparban fontos (kötő)anyag. Égetett mész; klóros, kövér mész; oltatlan mész; oltott mész; sovány, szénsavas mész; beoltja a meszet; meszet éget; meszet leolt; meszet olt. A lisztet megelegyítették oltatlan mésszel. (Mikes Kelemen) || a. Mész és víz vegyi egyesülésekor keletkezett fehér anyag, oldott v. megszilárdult állapotban; oltott mész. A meszeléskor elcsepegett a mész. Lekaparta a meszet a falról. Keze alatt sisteregve viharzott az oltódó mész. (Gelléri Andor Endre) || b. (vegyi ipar) A kálcium szénsavas sója, amely a természetben mint mészkő fordul elő, és az élő szervezetben a csont egyik alkotórésze.
Szólás(ok): (bizalmas) nem ettem meszet: nem vagyok bolond, nem ment el az eszem (hogy ezt tegyem, hogy ilyesmihez kezdjek).
Szóösszetétel(ek): 1. mészbeton; mészcsillám; mészdús; mészfehér; mészfejtő; mészfesték; mészfolyadék; mészfoszfát; mészföld; mészgödör; mészharmat; mészhegység; mészkemence; mészlé; mészliszt; mészmárga; mészmennyiség; mészoldat; mészpala; mészpép; mészpor; mészréteg; mészszappan; mészszegény; mészszóró; mészszükséglet; mésztartalom; mésztégla; mésztrágya; mésztufa; mészvakolat; mészvályú; mészverem; 2. csontmész; klórmész.
