mez
mez [e] főnév -t, -ek, -e [e, e]
1. (elavult) (Felső)ruha, öltözet. Mezed mutatja, nem vagy még apáca. (Madách Imre) Fojtjuk egymást, rongyolt a mezünk… (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Látszat, megtévesztő külszín; jelmez (3). Vallási mezbe bújtatott politikai célok. Aljas tervét tetszetős mezbe öltözteti. Mosdatlan egyéniségét se máz, se mez nem képes eltakarni. (Arany János)
3. (sport) Sportban haszn., olykor nemzetek v. egyesületek szerint meghatározott színű, rendsz. trikószerű felsőrészből s rövid nadrágból álló könnyű öltözet; dressz. A jövő évben más csapat mezében fog játszani: átlép más csapatba. Már mezben mentek autóval a pályára.
