mezőny
mezőny [e] főnév -t, -ök, -e [e]
1. (sport) <Kétkapus labdajátékban> a (sport)pályának az a szakasza, amelyen még csak előkészítik a kapu elleni közvetlen támadást. A védelem a labdát visszaküldi a mezőnybe. A labda sokáig a mezőnyben vándorolt. || a. (sport) Az itt játszott, nem közvetlenül támadó v. védő játék. A két csapat a mezőnyben egyenrangú volt. Főként a mezőnyben tűnt ki. Eltűnik a mezőnyből.
2. (sport) <Távolsági v. gyorsasági verseny vmely szakaszában> a versenyzők csoportja, összessége, kül. egymáshoz viszonyított elhelyezkedésüket tekintve. Széthúzzák a mezőnyt. A rajt után széthúzódott a mezőny. || a. (sport) Vmely versenyben, versenysorozatban, mérkőzésen, mérkőzéssorozatban részt vevő versenyzők csoportja, csapatok összessége. Csapatunk az egész mezőnyben a legerősebb. Ő volt a mezőny legjobbja. || b. <Lóversenyben> az egy-egy futamban induló lovak összessége. Megjátszotta az egész mezőnyt a hatodik futamban.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Mező (4). [Csergheő Géza] értett a heraldikához… Egy szempillantás és látta, hogy… mit jelent a címer mezőnyén… egy kiterjesztett szárnyú sas. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): mezőnyfölény; mezőnyjáték; mezőnyjátékos; mezőnykísérő; mezőnyszéthúzás; mezőnymunka.
mezőnyű.
