miákol
miákol tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
<Macska> panaszos, vékony, elnyújtott hangon szól; nyávog. Jöttek a macskák. Háztetőkön kergetőztek, hosszan, bársonyosan miákoltak. (Kosztolányi Dezső) Irtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska miákol és az eb vonít. (Radnóti Miklós)
miákolás; miákoló; miákoltat.
