mindenik
mindenik [ë] névmás, általános
I. (melléknévi) (népies, régies)
Mindegyik (I). No, jó! – nem is beszélek – még csak egy | szócskát se. Mindenik kimondatott szó | hazud. (Katona József) A nagy… erő mindenik fiúban megnyilatkozott. (Móricz Zsigmond)
II. (főnévi) -et [e], -e [e], -ünk, -őtök v. -etek [e-ë] v. (ritka) -tek [ë], -őjük v. -ük
1. (népies, régies) Mindegyik (II) Sorba járák a foglyokat, s mindenikénél legelébb a papirosokat s könyveket motozák meg. (Kazinczy Ferenc) Mielőtt e rögös pályát tovább futnám: Hadd nézzek a multra, nézzek a jövőre. | Szomorú egy látvány! ime ott terülnek Mögöttem s előttem, mindenik kopáron. (Arany János) Mindenik el akarja adni a disznaját, aprómarháit. (Gárdonyi Géza)
2. (elavult) Mindenki. Oh én csalódott! kincset kergeték, Melyet csak a szerencsés visz haza, S a kincset, mellyet mindenik talál, Keresni elmulattam. (Vörösmarty Mihály)
