mirtusz
mirtusz főnév -t, -ok, -a, (régies, népies) mirtus (régies írva: myrtus is)
A Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk cserépben nevelt örökzöld, apró, fényes levelű cserje; illatos fehér virága és sötétkék bogyótermése van (Myrtus communis v. italica). Lebegjenek, oh grotta feletted Ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai. (Berzsenyi Dániel) Szökőkut vize fölbuzog. | Tört márvány, fáradt mirtuszok… (Babits Mihály) || a. E növény leveléből és főleg bimbóiból kötött bokréta v. koszorú. Koszorút elő!… Borítsa ünneplő mirtusz fejünket: Reménnyé váljon az emlékezet. (Arany János) || b. Mirtuszt utánzó, viaszból készült művirág, koszorú, csokor. A menyasszonyi ruhát mirtusz díszítette. Mirtuszt tűzött a gomblyukába.
Szóösszetétel(ek): mirtuszág; mirtuszbokor; mirtuszolaj.
mirtuszos.
