mítosz
mítosz főnév -t, -ok, -a (régies írva: mythos is)
1. (tudományos) Vallási tárgyú ősi monda; hitrege. Az évszakok váltakozásáról szóló mítosz; a világ teremtésének mítosza. A Kalevala cselekménye mítoszokon alapszik. Eötvös… ugyanazon álláspontot foglalja el, mint a XVIII. század… a vallási mythosok keletkezésével szemben. (Péterfy Jenő) || a. Ennek irodalmi alakja, feldolgozása. Lefordítja az egyiptomi mítoszokat.
2. (átvitt értelemben, választékos) Történelmi esemény(ek)nek v. kimagasló egyéniség(ek)nek erősen kiszínezett, gyak. túlzóvá, emberfelettivé magasztosított irodalmi ábrázolása. Mítoszt sző, teremt.
mítoszi.
