mögéje
mögéje [e] határozószó (személyragos) mögém, mögéd, mögénk, mögétek [ë], mögéjük v. (népies, régies) mögéjök; az egyes szám 3. sz.-ben személyrag nélkül is: mögé; nyomósítva: őmögéje; őmögéjük. (Az én, te stb. névmásnak a mögé névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással s e névutóval alkotott összetétel jelentésében)
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy, dolog mögé (1–5). Ülj ide mögém! Mögéje sorakozik az ifjúság. Ott az a két hegy, mögéjük tervezik a vízműveket.
