mohó
mohó melléknév és főnév (néha rosszalló)
I. melléknév -n, -bb
1. Olyan <személy>, aki vmire, vminek a megszerzésére irányuló erős vágyát szinte szenvedélyesen igyekszik kielégíteni. Mindenben ilyen mohó. Mohó volt az evésben. (Tolnai Lajos) || a. (rosszalló) Nagyon kapzsi, pénzsóvár. Mohó tőkés, uzsorás.
2. Mohó személyre jellemző. Mohó étvágy, kíváncsiság, tekintet, vágy; mohón eszik, iszik; mohón kap vmi után; mohón kap az alkalmon; mohón megragad vmit; mohón lesi vkinek a szavait. Mohón kezdte olvasni a levelet. A gyerek mohón kapott az étel után. (Tömörkény István) Mohó élvezettel kebelezte be a gyöngyöző, hűs sört. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ja Mohó személy, állat. Nézd ezt a kis mohót!
