mondóka
mondóka főnév ..kát, ..kája
1. (bizalmas) Előre elgondolt v. megszövegezett, gyak. betanult, esetleg többször is elmondott mondanivaló (1). Minduntalan belezavarodik a mondókájába. Elmondta a mondókáját. Mindig semmitmondó válaszokat kapok, mégis makacsul elmondom újra mondókámat, mint egy betanult leckét. (Karinthy Frigyes) Kezdi mondani az öreg a mondókáját, de aztán mán nem merte ki se bökkenteni, hogy bolonddá tették ütet [= őt]. (Móricz Zsigmond) Szánalmasan dadogva kezdte a mondókáját. (Hunyady Sándor)
2. (néprajz, irodalomtudomány) Rendsz. gyermekjátékokkal kapcsolatos kötött, ritmikus, néha rímes szöveg. Verses mondóka. Botot vett kezébe, s előadta a betlehemmel járó falusi gyerekek mondókáit. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): gyermekmondóka.
mondókás.
