mondvacsinált
mondvacsinált melléknév
1. Olyan, ami csak szavakban, beszédben, nem pedig a valóságban van meg; erőltetve kiagyalt, mesterkélt, kitalált. Mondvacsinált dolog, fájdalom, lelkesedés. Ő is csak olyan mondvacsinált tekintély volt a tudományban. A lyrából egy kissé már kinőttem, kivénültem, mondvacsinált érzelmeket nem tudok pengetni. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Mesterségesen létrehozott; nem természetes. Korunkban, még nálunk is, az eposz nagyon mondvacsinált virág. (Arany János) Az ilyen mondvacsinált gyöngy olyan is aztán, mint az alkalmi költemény – nincsen fénye. (Jókai Mór)
3. (tájszó, régies) Megrendelésre készült, nem készen vett <használati tárgy, főképpen ruhanemű>. Mondvacsinált csizma, öltöny, ruha. || a. (ritka) Megrendelt, felkérésre írt <költemény>. Török János … téged is felszólított volt egy mondvacsinált vers készítésére. (Arany János)
mondvacsináltság.
