monostor
monostor főnév -t, -ok, -a (régies)
Régebbi, középkori eredetű szerzetesrendek központi jellegű kolostora, melynek élén a perjel állt. Hosszú napok, éjek gyötrelmeit hordván, | Talála monostort Bakony egyik ormán. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Laktam már a magány monostorát, Viseltem már a bús lemondás szürke Kámzsáját. (Tóth Árpád)
monostori.
