móres
móres [ë v. e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (kissé népies)
Tisztesség, becsület, illendőség. Ismeri, tudja a mórest; móresre tanít v. megtanít móresre vkit: megfegyelmezi, ráncba szedi. Tudják már a mórest. Aki előbb jött, annak az ablaknál a helye, aki utóbb, az a kályha előtt telepedik le. (Jókai Mór) Hát csak gyere ide, te kölyök, majd megtanítlak én móresre. (Mikszáth Kálmán) Jaj, jámbor szerzet az öreg, … Még úri mórest is tanul. (Tóth Árpád)
