mormol
mormol ige -t, -jon (hangutánzó)
1. tárgyas Huzamosabb ideig egyhangúan, inkább csak magának, más számára alig érthetően mond v. olvas vmit. Imát mormol; leckéjét mormolja. Az elnöki emelvényen éppen a jegyzőkönyvet, jelentéseket mormolták. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Ugaron a bojtár legelteti nyáját, S dombtetőn ríkatja gyenge furulyáját. Maga pedig hozzá keservesen mormol. (Arany János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Folyó v. állóvíz folyása, ill. hullámzása> halk, morajló hangot ad. A tenger mormol, mint fáradt komondor. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: elmormol; lemormol.
mormolás; mormoló; mormolt.
