mostani
mostani melléknév és főnév (névelő nélkül általában csak akkor, ha a jelzett szó birtokos személyragos)
I. melléknév A most (I. 1), a jelenben (meg)levő, fennálló, működő, élő, folyó; jelenlegi, időszerű. A mostani helyzet, kérdés, probléma; a mostani elnökség. Nem a mostani helyén állt. A mostani világ más. Mostani állásával is meg van elégedve. Más Magyarország volt az, mint a mostani. (Jókai Mór) Mostani nősülése épp olyan abnormis, mint az ötvenegy év előtti. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) A mostani ésszel, fejjel: úgy, ahogy ma gondolkozik vki; tapasztalatok birtokában, éretten. A mostani eszemmel már én is másképpen cselekednék. Mostani fejjel másképp látom.
II. főnév -ak (csak többes számban) (ritka) A most, a jelenben élő, működő ember. A mostaniak már nem is ismerik. Nem voltak hősibb társaim Soha, mint a mostaniak. (Ady Endre)
