múlva
múlva [ú v. u] névutó (ragtalan szó után, ezzel együtt értve)
Annyi idő eltelte után (a múltban v. a jövőben), amennyit az előtte álló szó, ill. szókapcsolat megnevez. Fél óra múlva; egy év múlva; három hónap múlva; egy (kis) idő múlva. Elment, és néhány perc múlva visszajött. Egy év múlva készen lesz az iskoláival. [Bence] nagy zokogással nyakába borulva Igy szólott Miklóshoz egy kis idő mulva. (Arany János) Fél év múlva beköltöztünk a harmadik lakásunkba. (Kaffka Margit) Pár perc múlva kiürült az utca. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, régies) ← <-d képzős sorszámnévi jelzős összetétel után.> Ide látogatásképpen jött s harmadnap múlva ágyba esett. (Kazinczy Ferenc) A thrák mehet; harmadnap múlva jőjön. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
