munkaképes
munkaképes melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akinek testi, szellemi egészsége, fizikai állapota megengedi, hogy dolgozzék; munkabíró. Munkaképes ember, férfi; a társadalom munkaképes tagjai. Az állam munkaképes lakosainak száma 1 000 000. (Eötvös József) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége …, hogy képességei szerint dolgozzék. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (ritka) Olyan <szervezet, közösség>, amelynek megvan rá a képessége, tehetsége, hogy jó munkát fejtsen ki. Munkaképes kormány, vezetőség.
3. Munkaképes állapot: a) <emberrel kapcsolatban:> egészséges á.; b) <géppel, gyárral, szerszámmal kapcsolatban:> hibátlan, használható, működésre képes á. A háborúban súlyos károkat szenvedett gyár ma már … állapotban van.
II. főnév (rendsz. többes számban) (ritka) Munkaképes (I. 1) személy. A munkaképesek önkéntes segítő munkára jelentkeztek.
munkaképesség.
