munkanélküliség
munkanélküliség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (1945 előtt)
1. Vkinek munka nélküli állapota. Munkanélkülisége miatt éhezett a családja.
2. <A tőkés gazdasági rendszerben> a gazdasági életben v. vmely termelési, foglalkozási ágban, szakmában gazdasági, termelési válság, nehézségek következtében s általában a tőkés felhalmozás törvénye és a tőke szerves összetételének növekedése következtében szükségszerűen bekövetkező állapot, amikor sok a munkanélküli. Átmeneti, égető, katasztrofális, krónikus, részleges, teljes munkanélküliség; ipari, mezőgazdasági munkanélküliség; a munkanélküliség csökkentése, enyhítése, leküzdése, megszüntetése, növekedése; a munkanélküliség csökken, enyhül, nő, növekszik. A munkanélküliség aggasztó méreteket öltött. A munkanélküliség réme fenyegetett az iparban. A munkanélküliség a szocializmusban teljesen megszűnik. A gazda mindenen csak mosolyog … Ha arról beszélünk neki, hogy mi van az országban, mosolyog … Népnyomor, munkanélküliség, … harmincezer munkátlan kubikos, ez mind nem létezik neki. (Móricz Zsigmond)
munkanélküliségi.
