műszer
műszer főnév
1. Nagy pontosságot kívánó munkafolyamatok elvégzésére alkalmas, rendsz. különleges gonddal, a célnak megfelelően készített munkaeszköz, szerszám. → Egyetemes műszer; orvosi műszer; műszerrel dolgozik. Fertőtleníti a műszereket. Egy műszer, éles csörrenéssel, az üveglapra esik. (Karinthy Frigyes)
2. Tudományos kutató v. műszaki, technikai, ritk. művészeti célt szolgáló nagy pontosságú mérő eszköz, amely egy v. több megfigyelt, ellenőrzött v. vizsgált mennyiség, erőhatás, energia stb. súlyát, erejét, értékét méri. → Átmeneti műszer; elektronikus, érzékeny, feszültségmérő, fizikai, mechanikai, mérnöki, optikai, precíziós, szintező műszer; a földrengésjelző, a meteorológiai állomás műszerei; vmely műszert beállít, leolvas; műszerrel mér, méricskél, vizsgál vmit. Jelez a műszer. Elrendezi a műszereket a szerelékfalon. A pilóta műszerekkel tájékozódik. A műszerekkel jelzett értékeket följegyezte. || a. (átvitt értelemben) Olvasnék eltünődve, mily titkos furcsa műszer A költők tolla… Szeizmográf, mely bús rengést szelíd cikkcakkba fűz fel. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): műszerállvány; műszerasztal; műszerberendezés; műszerfal; műszerfülke; műszergyár; műszer-igazítás; műszeripar; műszerkészítés; műszerkészítő; műszerkészlet; műszerláda; műszerlámpa; műszerlap; műszerminta; műszerosztály; műszerszekrény; műszertábla; műszertálca; műszertok; műszerüzem; műszerüzlet.
műszeres; műszeri.
