mutatós
mutatós melléknév -an, -abb
Olyan <tárgy>, amely szembetűnően tetsző, amelyre kellemes nézni, amely jól mutat (10); tetszetős. Mutatós ruha, sál. [A pénzt] siettem elcsalni Dénestől, … ruhára, cipőre …, olcsó …, de mutatós … szobadíszekre. (Kaffka Margit) A betyárok annál cifrábbak. Inkább gatyában vannak, mert az lobogósabb, mutatósabb. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Jó kiállású, szép termetű, ízléssel, csínnal öltözködő <személy>. Mutatós kislány. Nagyon mutatós pár voltak. (Hunyady Sándor) Valamikor … igen mutatós legény volt. (Nagy Lajos)
