műtő
műtő főnév -t, -je [e]
1. <Egészségügyi intézetben, kórházban> sebészeti eljárások, műtétek céljára megfelelően berendezett terem. A beteget a műtőben operálták. Kijött a műtőből egy alorvos, és udvariasan, de orvosi fölénnyel megkérte, kegyeskedjék máshová fáradni, mert itt nem tartózkodhat. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Sebész. Orvos, egyike fővárosunk leghíresebb műtőinek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): műtőfelszerelés; műtőorvos; műtősebész; műtőterem.
műtői.
