művészet
művészet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A társadalmi tudat egyik formája: olyan alkotó tevékenység, amelynek célja a valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerint, a szép érzését felkeltő eszközökkel való, az egyedi jelenségeket általánosító, tipizáló tükrözése, megjelenítése. Haladó, igazi művészet; a művészet eszmei tartalma; a művészet ágai, feladata; a művészet története; a művészet pártossága; művészet a művészetért: <a művészet öncélúságát hangoztató jelszó; l’art pour l’art>; a művészet barátja. A művészetet pártolja. Mit a művészet, tudomány Csodásat, üdvöst hagy nyomán, Adjuk meg e hazának azt A hervadatlan szép tavaszt. (Vörösmarty Mihály) A művészet nekünk… vigasztalásunk, szent hitvallásunk. (Ady Endre)
2. (főleg többes számban) Ennek az alkotó tevékenységnek a kifejezés eszközei szerint elkülönülő vmelyik ága. → Ábrázoló művészet; díszítő művészet; → spirituális művészet; → utánzó művészet(ek). A fő művészetek: a festészet, a szobrászat, az építészet, a költészet, a színészet, a tánc, a zene. Művészetekkel is foglalkoztam, reprodukciókat gyűjtöttem. (Babits Mihály) || a. Vmely művésznek ez a tevékenysége. Arany János, Beethoven, Michelangelo, Munkácsy Mihály művészete. Az igazi alkotók művészetükkel a népet szolgálják. Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával. (Petőfi Sándor) || b. Ez a tevékenység vmely korban, ill. vmely nép v. más közösség körében. A görög, a római, a magyar művészet; a polgári művészet; a szocialista művészet; a középkor művészete. || c. Ez a tevékenység vmely esztétikai irányhoz való viszonyában. Expresszionista, impresszionista művészet; dekadens, formalista művészet; realista művészet; a klasszicizmus, a realizmus művészete. || d. Az alkotó művész tevékenységében megnyilatkozó tudatosság v. technikai készség. Nagy művészettel építette fel darabját. A művészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre sem veszik. (Madách Imre)
3. (csak egyes számban) (átvitt értelemben) Vmely tevékenységben nagyfokú tudásról, hozzáértésről v. mesteri ügyességről tanúskodó módszerek összessége. Hadi művészet; a kormányzás művészete; a gyógyítás, az olvasás művészete. No, valami nagy lóhajtási művészettel nem dicsekedem. (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. gúnyos) Kiváló hozzáértéssel, finom érzékkel párosult ügyesség. A csábítás, a pénzszerzés művészete; (tréfás) nem nagy művészet: nem kell hozzá különösebb ügyesség, hozzáértés v. bátorság. Minden dolgát nagy művészettel intézte. Én csak kezdő vagyok a nemes művészetben, mi lakmározásnak neveztetik. (Vörösmarty Mihály) Egy csinos … nő, … ha … ért egy kicsit … a reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. (Ambrus Zoltán)
4. (történettudomány) A hét szabad művészet: az i. e. III. század folyamán a hellenisztikus korban kialakult hét tudományág (nyelvtan, dialektika, retorika, számtan, mértan, zene, csillagászat). || a. (ritka, régies) Ördögi művészet: bűbájosság, ördöngös mesterség.
Szóösszetétel(ek): 1. művészetbarát; művészetbölcselet; művészetellenes; művészetformáló; művészetkedvelő; művészetpártolás; művészetpártoló; művészetpolitika; művészetszemlélet; művészetszeretet; 2. beszédművészet; építőművészet, filmművészet; formaművészet; hadművészet; iparművészet; képzőművészet; konyhaművészet; mozdulatművészet; mozgásművészet; népművészet; szakácsművészet; szépművészet; színművészet; táncművészet.
művészeti; művészetű.
