muzsikus
muzsikus főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a Zenével, muzsikával hivatásszerűen v. kedvtelésből foglalkozó személy; zenész (1, a-b), zeneművész. Kiváló orvos és szenvedélyes muzsikus. Vén muzsikus, mit vétettem én neked, Hogy mindig csak szomorítasz engemet? (Petőfi Sándor) A barna bőrű muzsikusok rojtos gatyában és piros mellényben muzsikáltak. (Krúdy Gyula) || a. jelzői használat(ban) Muzsikus cigány.
II. melléknév (-abb) Zenéhez értő, zenét kedvelő. Muzsikus természet. Muzsikus ember a doktor, Chopint dúdolja. (Ady Endre)
muzsikusi; muzsikusság.
