nagyítás
nagyítás főnév -t, -ok, -a
1. Általában a nagyít (1–2) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit nagyítanak. A részleteket csak nagyítással leltet megkülönböztetni. A fényképek nagyításához nincs megfelelő fölszerelése. || a. Vmely fénytani eszköz, műszer nagyító hatása. A lencse, a mikroszkóp nagyítása. || b. Vmely tárgy, test nagyított képe, ábrázolása. A légy szeme tízszeres nagyításban.
2. (fényképészet) Vmely felvételről készített nagyított fényképmásolat. A nagyítások jól sikerültek.
3. (átvitt értelemben) Vmely tény, dolog feltüntetése, kiszínezése olyannak, hogy a valóságnál nagyobb méretűnek, jelentősebbnek látsszék; túlzó állítás, túlzás. Vki érdemének nagyítása; a hír, a veszély nagyítása. Azt állítja, hogy egymaga szembeszállt tíz emberrel; ez nagyítás. Mindazon nagyításokkal beszélé el a jegyző s ügyvéd között történteket, melyekkel azok a faluban környeztek [= szájról szájra jártak]. (Eötvös József) Ezt, barátom, ne vedd nagyításnak,… hanem vedd betű szerinti igazságnak. (Petőfi Sándor) || a. (irodalomtudomány) <Stilisztikai alakzatként:> felnagyított ábrázolás, túlzó kifejezés a szemléletesség kedvéért; túlzás (pl.: Holmi kis vásárnál népesebb a konyha. Arany János).
nagyítási; nagyítású.
