nagyképű
nagyképű melléknév -en [e], -bb
Saját magát szerfölött nagyra tartó, túlértékelő és azt magatartásával éreztető <személy>; fölfuvalkodottan, fölényesen, öntelten fontoskodó. Nagyképű ember, fráter, tudós. Nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen, amivel valami nagyképű hírességet vagy ostoba intézményt jellemeztünk. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <személy>, aki lényegtelen dolgokról fontoskodva, jelentőségüket túlozva v. tudákosan beszél. Nagyképű előadó, fecsegő, fejtegető. || b. Ilyen magatartást kifejező, tükröző <megnyilatkozás>. Nagyképű előadás fejtegetés. Nagyképűen kijelentette, hogy … Nehogy balul értsen valaki …, hivatás érzetével nem a mindenünnen kirívó nagyképű fontoskodást … akarám jelenteni. (Arany János)
nagyképűség.
