nagylelkűség
nagylelkűség [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A nagylelkű (1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; nemes, fennkölt gondolkodásmód, a megtorlásról, az egyéni bosszúról lemondó, megbocsátó természet. Nagylelkűséget tanúsít ellenségei iránt. Mindenki magasztalta nagylelkűségét. Nagylelkűség a győztest illeti. (Madách Imre) Mindegyik fölül akarta múlni a másikat nagylelkűségben, mert ők valódi nemes lelkek voltak. (Jókai Mór)
2. A nagylelkű (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; bőkezűség. Mrs. Peabody keleti nagylelkűséggel értelmezte a vendégszeretetet. (Ambrus Zoltán)
3. (régies) A nagylelkű (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; hősiesség, bátorság. Még a nagylelkűség Él magyarjaidban, él bennek a hűség … (Csokonai Vitéz Mihály)
4. Nagylelkű (1–3) cselekedet, magatartás, megnyilatkozás. Hálásan megköszönte nagylelkűségét. Néhány kitűnő angol lakathoz jutott gazdája nagylelkűsége folytán. (Krúdy Gyula)
nagylelkűségi.
