nagyszívű
nagyszívű [í v. i] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb (régies, irodalmi nyelvben)
1. Nemes gondolkodású, emelkedett szellemű, jószívű, nagylelkű <személy>. Jó agg apátok … nagyszivűleg Odadta mindenét. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Dernyői úr … nem volt regényes, nagyszívű nagybácsi. (Tolnai Lajos)
2. (ritka, költői) Bátor, merész. De, „mikor haragszom, hát kin álljak bosszut?” | „Én rajtam, la!” kiálta a nagyszívü vajda. (Arany János)
nagyszívűség.
