naiv
naiv [i v. í] melléknév -ul v. -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki természeténél v. tapasztalatlanságánál fogva kritikátlanul mindent hamar elhisz, ezért könnyen félrevezethető; gyermeteg, hiszékeny. Te ezt elhiszed? Naiv ember vagy! Egynémely naiv ember hitelt adott a rémhírnek. A bírák egymásra néznek mosolyogva: „Milyen naiv, milyen együgyű lány!” (Mikszáth Kálmán) Minden keménysége mellett naiv és jószívű asszonyság volt. (Krúdy Gyula) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Ostoba (I. 1).
2. Az ilyen emberre jellemző. Naiv hit, kérdés. Naiv jóhiszeműségében elhitte … A mi közönségünk éppenséggel nem naiv kedélyű; ellenkezőleg, a legszkeptikusabb közönség a világon. (Ambrus Zoltán) Cigarettára gyújtott … Abban a naiv érzésben ringatózott, hogy a szerencse mellé szegődött. (Móricz Zsigmond)
3. (irodalomtudomány) Naiv eposz: olyan e., amoly a nép ajkán élő verses elbeszélésekből alakult, s magában foglalja a nép mondavilágát, mitológiáját. A finnek nagy nemzeti naiv eposza a Kalevala. A magyar irodalomnak nincs naiv eposza.
