napszám [1]
napszám [1] főnév
1. A ledolgozott napok száma szerint fizetett munka. Napszámba v. napszámra dolgozik; → elmegy napszámba; napszámba jár; napszámba fogad vkit; napszámmal keresi a kenyerét. Kinyilott az idő: az égi madárnak Erdőben, mezőben dús asztal terűle: De nem úgy ám, bezzeg, a fiatal párnak … Most napszámba menjen? azt nem szokta Imre. Ha birná se tenné, csúfra, szégyenszemre. (Arany János) Itt húzódtak meg a senki tanyáján, nyáron napszámba járva, télen venyigével fűtve a nedves barlangot. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Napszámba(n): úgy, mintha fizetnének érte, mintha csak az volna a dolga; állandóan, kitartóan. Napszámba hazudik, hazudozik; napszámban iszik.
2. <Főleg mezőgazdasági munkások számára> egynapi munkáért fizetett munkabér. Alacsony, magas napszám; megalkusznak, megállapodnak a napszámban. A napszámból éltek. Ki kenyérért írogat, az méltóbb szánásra, mint aki napszámért kapál. (Kölcsey Ferenc) Napszámot se kér, ingyen ajánlja magát, a kocsiját is, lovát is … (Móra Ferenc)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Vkinek kötelessége, kötelező munkája, elvégzendő feladata. Napszámom félig téve van. Letörlém | Bátyám nevéről a gyalázatot. (Vörösmarty Mihály) Elszenderült a városnak mozgalma, Napszámát végzé minden, és pihen. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. napszámfizetés; napszámmunka; napszámpénz; 2. gyalognapszám.
