negéd
negéd [e] főnév -et, -e [ë, e] v. -je [e] (régies, irodalmi nyelvben)
1. Anyagi, társadalmi helyezten, szellemi, testi kiválóság érzésén alapuló, fölényes magatartás; büszkeség. Mind ezt ő nem tudva halad nemes úri negéddel, Fenn viszi jó kardját a kisded Egerbe segédűl. (Vörösmarty Mihály) Estefelé újra megjelent … a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi negéd, semmi hetykeség a magatartásán. (Mikszáth Kálmán)
2. Magakelletés, kényeskedés; szenvelgés. Katinka bosszús negéddel ütött Kálmán kezére. (Jókai Mór)
3. Szeszély (1). Néhány nőt kardra hányatál negédből. (Madách Imre)
4. A negédnek (1–2) az arcon v. a testtartásban való megnyilatkozása. A gyermeteg … arcra valami dac, valami negéd tévedt. (Kemény Zsigmond)
