nehézkedik
nehézkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]; nehezkedik [e-e-ë]
1. <Személy> testsúlyával vkire (ritk. vmire) támaszkodik. Ne nehézkedj rám! Kísérőjére nehézkedik. Jancsi … az egyik lábára nehezkedett. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben is, régies) Vmi vmire nehézkedik: súlyával ránehezedik (1–2). Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb. (Vörösmarty Mihály) Súlyosan nehezkedtek reá az élet gondjai. (Gyulai Pál)
Igekötős igék: mellénehézkedik; ránehézkedik.
nehézkedett; nehézkedő.
