nekidől
nekidől tárgyatlan ige nekidűl
1. Nekidől vkinek, vminek: akarva v. akaratlan vkire, vmire lomhán, nagy súllyal ránehezedve nekitámaszkodik. Poros lett a kabátod, bizonyára nekidőltél a falnak. A részeg nekidőlt a társának. [A jószág] lomhán nekidőlt a vályúnak, s úgy ivott. (Justh Zsigmond)
2. (kissé régies) Nekidől vminek: teljes erővel hozzáfog; nekilát, nekiáll vminek. Látta, hogy zivatar közeledik, hát nekidőlt a szénagyűjtésnek. Losonczi hadnagya … Egy öreg századdal a törökre kivág, Tesz olyan vérontást, amint nekidőle, Hogy itt-ott maradt egy hirmondó belőle. (Arany János) Már csak két hónapom volt hátra … nekidőltem a tanulásnak. (Gárdonyi Géza)
nekidőlés; nekidőlő.
