nekiront
nekiront tárgyatlan ige
1. Nekiront vkinek, vminek: küzdő szándékkal vki, vmi ellen rohan. Nekiront az akadálynak, az ellenségnek. Összeszedi végső erejét karjának, S uj dühvel, erővel neki, ront, neki sujt … (Gyulai Pál) Az ifjú Petki Bence … egy … kupával … nekiront egy haramia fejének. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben) Nekiront vkinek: felháborodva, gyak. kiabálva rátámad vkire. Egyszer csak bevezetés nélkül nekirontott. Jobb volna, gyerek – rontott neki a … néni… –, ha alázatosabban viselnéd magadat. (Tolnai Lajos)
Vö: ront (II. 1, 2). nekirontás; nekirontó.
