nekitámaszkodik
nekitámaszkodik tárgyatlan ige
Úgy változtatja meg helyzetét, hogy hozzátámaszkodik vmihez. Nekitámaszkodik vminek. Megállt, s nekitámaszkodott a kapunak. Nekitámaszkodott háttal a bástya falának. (Gárdonyi Géza) Nekitámaszkodott a rohanásban reszkető vagon falának, hogy megpihentesse izmait. (Hunyady Sándor) || a. (rendsz. határozó igenévi alakban) Ebben a helyzetben marad. Csak állt az ajtófélfának nekitámaszkodva.
nekitámaszkodás; nekitámaszkodó.
