nélkülöz
nélkülöz ige -tem [e], -ött, -zön
1. tárgyatlan Szükséget lát, szegénységben él. Egész életében nélkülözött. A gazdag nélkülözni tanult. (Jókai Mór) || a. tárgyas Nélkülöz vmit: szenved vminek a hiánya miatt; nagyon hiányzik neki vmi; rosszul esik neki, hogy nincs. Ebben a szobában nagyon nélkülözöm a napfényt. Nélkülöztök társaságodat. Nem nélkülözöm a bort, de ha van, megiszom.
2. tárgyas (hivatalos) Nélkülöz vmit: híjával van vminek, nem bír vmivel, nincs vmije. A gyanú minden alapot nélkülöz. Az okirat nélkülözi a szükséges aláírásokat. || a. tárgyas (Könnyen) nélkülöz vmit, vkit: (könnyen) megvan v. meg tud lenni vmi, vki nélkül. Ezt a kabátot könnyen nélkülözöm. Az előadáson nem nélkülözhetünk benneteket. Száz forintot talán még nélkülözhetnék … (Kemény Zsigmond) Lakodalmak és keresztelők, torok vagy installációk nem nélkülözhették Potrobányi urat. (Krúdy Gyula) Ha volna valamije, amit nélkülözhet, az Isten szerelmére kéri, sajnálja meg s küldje el evvel az emberrel, aki a levelet viszi … (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átnélkülöz; elnélkülöz; megnélkülöz; végignélkülöz.
nélkülözhető; nélkülöző.
