nemesít
nemesít [ë-ë v. e-e v. e-ë] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas (biológia, mezőgazdaság) <Gazdaságilag hasznos növényt v. állatot> rendszeres tudományos és gyakorlati eljárással folyamatosan nemessé (3) tesz, kitenyészt. Baromfit nemesít; gyümölcsöt nemesít; vetőmagot nemesít. || a. tárgyas <Vad növényt v. kevésbé tetszetős kerti növényt> hasonló eljárással folyamatosan dísznövénnyé alakít. Rózsát nemesít.
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Vmely dolog> folyamatosan erkölcsileg magasabb rendűvé tesz vkit, vmit. Látom, hogy ezt a beteget nemesíti a szenvedés. [A Guttenberg-albumba.] Majd ha … áldozni tudó szív nemesíti az észt; … Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. (Vörösmarty Mihály) Haszontalan | gyermek a szellem, | ha testtelen káprázatok szépségei felé mutat | s csak a szórakozást nemesíti. (Szalay László) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) A munka nemesít. Az erény nemesít, a nemesség nem erényesít. (Vas Gereben)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (kohászat) <Acélt, ötvözetet> fizikai eljárással (alakítással, hővel való kezeléssel) v. kémiai (ötvözési) úton tulajdonságaiban nemesebbé tesz. Hengerléssel nemesít; olajban nemesít.
4. tárgyas (történettudomány) <Személyt, családot> nemessé (I. 1) tesz, nemesi rangra emel.
Igekötős igék: kinemesít; megnemesít.
nemesíthető; nemesítő; nemesíttet.
