németes
németes [ë-ë v. e-ë] mu -en, -ebb [e, e]
1. A német beszédre, kiejtésre jellemző, rá emlékeztetően idegenszerű. Németes kiejtéssel beszél. || a. A német nyelv szerkesztésmódjára jellemző, más nyelvben idegenszerűnek érzett. A „jól veszi ki magát” németes kifejezés. „Megunja magát” … németes, s unatkozik a magyar. (Arany János)
2. (irodalomtudomány) A német irodalom hatását tükröző. Németes irány, iskola.
3. (ritka) A németekre jellemző, őrájuk, az ő szokásaikra emlékeztető. Németes modor, viselet; németesen öltözködik.
németesség.
