nemiség
nemiség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
A nemi jellegből adódó, (eredetileg) a faj fenntartására irányuló hajlam. Két idegen lény, akik úgy csapódtak össze, hogy nemiségükön kívül semmi egymáshoz irányuló bennük nem volt: most magára maradt, s vészben … együtt élő-haló új emberi fajjá váltak. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek testi és lelki tulajdonságokban való megnyilatkozása. Árad belőle a nemiség.
