nemlét
nemlét [e v. ë] főnév (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben)
1. Az a tény, hogy vki, vmi (többé) nem létezik. Volt ki magas dárdán nagy barna szakállu töröknek Vitte fejét … Rab törököt pedig egy sem vitt, mert akit elért a Harc keze, általadá az örök nem-létnek ölébe. (Vörösmarty Mihály) [Széchenyi emlékezete.] A nemzet él, a nemzet összeretten, Átfut szivén a nemlét iszonya. (Arany János)
2. Vminek, vkinek jelen nem létele, vminek, vkinek a hiánya vki számára. Pénz nemléte. Ivó viz nem léte és a kinos éhség Sok várnak lerontá büszke erősségét. (Arany János) Tolmács nemlétében a megjelent magyarok hosszú ideig a legnagyobb kétségek közt forogtak. (Jókai Mór) || a. Az az állapot, hogy vmi nincs, aminek lennie kellene; vminek általános hiánya. Közösen elismertük, hogy egy irányadó lap nemléte a baj. (Arany János)
