nemz
nemz [e v. ë] ige -ett, -zen; -eni [ë, ë, e] (költői)
tárgyas Vkit, vmit nemz: férfi nővel, ill. hím nősténnyel nemileg közösülve vmely magzatot hoz létre. Gyermeket nemz. Csak sast nemzenek a sasok, | S nem szűl gyáva nyulat Núbia párduca. (Berzsenyi Dániel) És nem is lehet újat kezdeni? S csak agy parancs van a földön örök: Dolgozni s új rabszolgát nemzeni? … (Tóth Árpád) Nemzett József Áron | szappanfőző. (József Attila) || a. tárgyatlan (ritka, választékos, gyak. tréfás) Közösül.
