néni
néni főnév -t, -je [e] (bizalmas)
1. (főként birtokos személyraggal) Nagynéni. Meggyógyult már a nénid? Meglátogattam a nénimet. || a. (népies, régies) Idősebb nő(test)vér; néne. A gyermek még szóla tovább: „Óh néni! nekem volt | Egy helyes íjacskám | … Hajnának vittem, vadakat hogy lőne …” (Vörösmarty Mihály) Lopni jár ő, csókot lopni Nénihez, Míg anyánk a bibliában levelez. (Petőfi Sándor) || a. Idősebb rokon v. (közeli) ismerős nő <kereszt- v. családnévvel megszólításként is>. Elutazott már a Kati néni? Tessék leülni, Horváth néni! Sári néni, hejh mikor kendet még | Sárikámnak, húgomnak nevezték! (Petőfi Sándor) Látom Etelka nénit. Hallom. A | hangja mint üvegharang. Nagy haja | ábrándosan koszorúzta fejét. (Szabó Lőrinc)
2. (gyermeknyelv) (Ismerős) nő <foglalkozásnévvel megszólításként is>. Doktor néni; rendőr néni. Tanító néni kérem, kimehetek? „Kezeket karba!” Engedelmesen | ültem, vártam: s jó viseletemért | óra végén a néni megdicsért. (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas) Idősebb, (ismeretlen) nő (öreg)asszony; <megszólításként is, főként gyermek részéről>. Öreg néni. Két néni beszélgetett a ház előtt. Hogy a tojás, néni? Egy nénitől kaptam ezt az almát. Az ősz néni – hangja vékony – | okuláréval köt és fon. (Kosztolányi Dezső) Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve … Oly csöndes néni és olyan öreg. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): asszonynéni, házinéni; nagynéni, óvónéni.
néniz.
