neszez
neszez [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë ë]
1. tárgyatlan (népies) Neszt, zajt okoz; neszel (3). Éjfélen túl járhatott már az idő, midőn a kis gyermek neszezni kezdett. Sírása legelső hangjára felébredt Mária. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (népies) (Nagy) lármát csap; kiabál, lármázik, zajong. Gyerekek, ne neszezzetek!
2. tárgyatlan (népies) Neszre, zörejre figyel; neszel (2), fülel. Kutyaugatást hallok, szólt Judit, finomult ideggel, neszezve a csendben. (Jókai Mór)
3. tárgyas (tájszó) <Keringő hírt, mendemondát> megtud.
Igekötős igék: felneszez; megneszez.
neszezés; neszező.
